Címlap » Referenciak » A folyók megtestesülésének központja, Interreg. Órbigo, Tera, Esia, Spanyolország
Referenciák

A folyók megtestesülésének központja, Interreg. Órbigo, Tera, Esia, Spanyolország

José Juan Barba

A függőleges alkotóelem

A projekt gondolatilag három szinten fogalmazódott meg: az elhelyezkedéshez fűződő kapcsolat, a program megvalósításának és üzenetének átadása, valamint a tér kihasználása és fejlesztése. A három szint egymásba fonódik, ezzel kialakítva a látogatóban az élmény érzetét.  

1. A hely és az épület kapcsolatának kialakítása olyan terület kiválasztásával, amely a természeti környezetet a leginkább érintetlenül hagyja. A tájba illesztés érdekében a központ félig természetes, félig mesterséges környezetben épül, betartva a fenntarthatóság kritériumát is (a környezetre gyakorolt hatás optimumát). A felhasznált anyagok az idő múlásával változtatják színüket, és egyre jobban beleolvadnak a látképbe. Ennek ellenére az építők nem tagadják meg az emberi beavatkozás tényét, az absztrakt formát, mely nem próbálja a természetet imitálni. Ignasi de Sola Morales szerint ennél még többről van szó, „... az építészet mindig erőszakos, mert megváltoztatja a felhasznált anyagok természetét és a helyszínt is" – átváltoztatja, modellezi, és összességében a térbe hatolva olyat hoz létre, ami azelőtt nem létezett. És erőszak az a változás, melyen az ember keresztülmegy, ahogy felnő, útját járja és él.

2. Az épületben öt, funkcióját tekintve elkülöníthető modul található, melyek két szinten elhelyezve egy udvart fognak közre. Az egész épület valójában egy építészeti egység, az öt tematikus területet egyetlen térben fogja össze. A szobából két úton juthatunk a szabadba, a két, egymás ellentétét képviselő jól elkülönített udvarra; az egyik a természetességet, a másik a mesterségességet ábrázolja. Ellenpontok, amelyeken az élet és a teremtés is alapszik. Az életet itt a folyó testesíti meg, ami az idők kezdete óta a földet öntözi, másrészt az emberi alkotói folyamatot jelképezi.

Mivel az építkezés olyan területen folyik, ahol árvíz is előfordulhat, az egyik első probléma, amivel az építők szembekerültek ennek a veszélynek a kiküszöbölése volt. Ennek érdekében az épületet cölöpökre állították és a föld szintje fölé emelték. Az épületbe egyfajta pallón lehet bejutni, melynek az összeköttetésen kívül szimbolikus jelentése is van: amikor egy folyó felett kelünk át egy keskeny hídon, a lenti világra egy magasabb pozícióból tekinthetünk.

3. Robin Evans az Architectural Association-nek 1997-ben írt cikkében azt állította, hogy amikor egy születésétől fogva vak ember életében először lát, a terek sora többé nem vízszintes folytonosság a történések sorának, a vízszintes mozgás érzetének értelmében. Egy valóságban megtörtént eset alkalmával, amikor egy bizonyos vak ember visszanyerte a látását, megrémült a tér hatalmas mivoltától, ami számára felfoghatatlan messzeségekbe nyúlt. A tervezés a tér és hatásainak alapos tanulmányozásából indult ki. Azok a helyek - (pl. a tetőablakok és a kupolák), ahol a belső tér a külső térrel találkozik -, adják hozzá a kompozícióhoz a függőleges alkotóelemet. A belső térből szemlélve a tető átlátszónak, sőt nemlétezőnek tűnik, a határvonalak elmosódnak. Az anyag önmagában nem korlátozza a látást, bár ha létezik két szemközti tükröződő felület, ott a tükröződés képes rá. A táj, illetve a tájkép kibővítése behatol az épület belső terébe.

Az ösvények kereszteződéseit a látogatók válaszútnak értelmezik. Az útvonalak a két udvar körül erednek, és a mesterségeset testesítik meg a japánkertben, melyet a központ jellemző járdaszintjére emeletek. A szemlélőt ezek emlékeztetik az emberi kéz alkotására, mely elkülönül a természettel összefonódva növő második folyóparti kerttől és a tájtól.

A vezetett túra egy vetítőszobából indul, ahol a látogató megszerzi első élményeit a kiállítás világából. Általában két túra folyik egy időben, de kísérő nélkül is szabadon bejárhatjuk a területet. Nincsenek ajtók a terek között, ezért a látogatók szabadon válaszható, érdeklődésüknek megfelelő útvonalakon barangolhatják be a központ területét.

Az épület magába burkolózva képviseli a környezet absztrakt leképezését. A teljes projekt világos és állandó szimbolikus állásfoglalásra törekszik.

A túra végén egy üvegfalú és nyitott folyosón haladva léphetünk ki a kiállítás területéről. Ez az egyetlen olyan pontja a túrának, amikor nem látunk rá közvetlenül a két kert egyikére se, de a jelenlétüket így is érezzük. A két üvegfal és a tető hiánya azt a képzetet ébreszti a látogatóban, hogy egy folyó vízszintje alatt halad. Ugyanúgy ahogy a bejáratnál, a kijáratnál is őshonos növényekkel beültetett kertben sétálhatunk, és léphetünk vissza a természet közegébe. 

Share: 

Épület

Átadás éve: 
2008
Ország: 
Spanyolország
Város: 
Benavente

Kategóriák

Alkalmazások: 
Homlokzatok
Homlokzatok/korcolt
Tető
Épület rendeltetése: 
Kulturális
Oktatási
Rézfelület/ötvözet: 
Klasszikus

Építész

Név, iroda: 
José Juan Barba

A weboldal további használatával Ön egyetért a cookie-k használatával. További információért kattintson ide.

Elfogadom