Referenciák

Tört kagyló - Csörsz utcai Szabadidő Központ

Kapy Jenő

Előjáróban: ez az írás nem akar a két évtized bűvös aktualitásainak vakvágányait dicsérő olvasat lenni, talán inkább egy kockadobás, a kocka elvetése. Vagyis, hogy néhányan építészek már jó ideje nem vagyunk hajlandóak tudomást venni kockaépületekről, még a hasábot formázókról sem, még inkább ha az történetesen egy számítógép dobozára hasonlít, légyen az „a legegyszerűbb forma, az előremutató, legegyszerűbben elérhető minőség”, még ha páncélruhában, üveg akvárium, vagy csiszolt kőtömb jelmezt magukra öltve jennek is meg. A kockázás mögött persze ott van képletesen a megrendelő kockás papírja, és ott van a – minden átmeneti társadalomra oly jellemző – túlszabályozás keretei közé szorított merev gondolkodás.

Annak okán születik meg írásom, hogy mindig késztetést érzek azokról szólni, akik páncél rohamsisakjukat képesek (beavatott mozdulattal) akár csörgősipkára cserélni. Az érthetetlenekről, a támadásoknak kitettekről kellene beszélni, azokról, akik mindig ellentmondásokba keverednek, akik használják az összefüggő összefüggéstelenségeket, az élet szamárfüles színességét, akik építészete csak a kategóriákban és fölényes katedrai bölcsességekben gondolkodó hüvelyk-matyi-esztétizálás számára jelent áthidalhatatlan szakadékot. Dicsérem azokat az építészeket, akik szinte minden munkájukban váltani tudnak, ki tudnak próbálni új dolgokat és nincs un. életre szóló stílusuk. A fiatalabb generációban a kísérletezés az útkeresés természetes módja, még nem jelent viselkedésformát. Mester-szinten alkotó építész esetében egy ilyen attitűd a kimondhatatlan kimondásának vágyával függ össze.

Két építészről kellene itt most szólnom, az egyik Ekler Dezső, aki legutóbbi két munkájával (szentendrei családi házával, ill. a péceli iskola épületével) rendesen meglepte a szakmát, a másik Turányi Gábor, akinek Kopaszi gátra készült jelentős épületsorozata mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és akinek itt van legújabb épülete, a Csörsz utcai sport-létesítmény. A Kopaszi gát ki vendégváró épületeinek sorát „szabadkezű építészetnek” nevezi méltatója (Entz Sarolta) az egyik rangos építészlapban megjelent recenziójában, amely „…a mai technika adta lehetőségek kihasználásán alapult, miszerint a számítógéppel tervezett, önálló struktúrákat egyedileg le lehet gyártani.” A Csörsz utcai építmény, (amely végül is írásom konkrét témája) alaprajzát tekintve teljesen egyszerű épület. Két azonos alapterületű négyzet, az egyikben egy tornacsarnok lelátókkal, a másikban egy uszoda L-alakban körbevett kiszolgáló helyiségeivel. Mindkét funkció közlekedési rendszere is teljesen tiszta, a két tömböt felül egy nyitott, alul egy zárt közönségforgalmi tér választja szét, és köti össze egyben. A tornacipős, ill. a mezítlábas forgalom teljesen leválasztott. De ha megnézzük az épületet a Csörsz utca, vagy a kert felöli, hossz homlokzata felől azt látjuk, hogy mindkét szabályos kubus fölé, azok szabályosságát mintegy szétroncsolva, tört kagyló formájú tetőszerkezet borul rá belemetszve a falakba is, vagy a tornacsarnok esetében kimozdítva azokat.

A tört kagyló tudatunkban az ép kagylóra emlékezik, az elmaszatolt látvány az ép látványra, a diszharmónia a harmóniára, az aszimmetria a szimmetriára, az atonalitás a tonalitásra, a katarzis nélküliség a katarzisra. A magánmitológia a közös mítoszra, a rendszertelenség a rendszerre, a dezillúzió az illúzióra, a hétköznapi hős a nagyszabású hősre, a szabad forma a kötött formára, az irónia a pátoszra. A konfliktus hiányára, a szövevényesség az egyszerűségre, a reménytelenség a reményre, a szeretet hiánya az ügyszeretetre. A megváltatlanság, a megváltásra, a csend a szóra, a sötét a fényre, a vég a kezdetre, a történelemnélküliség a történelemre (ez legutóbbi a Kopaszi gát épületeire különösen igaz). Ilyeneket irodalmárok szoktak írni valamely olvasatukat a maga teljességében megkísérlendő ezt elismerem, de nehéz leírni, egy alkotás mitől nagy, mitől erős, és mitől hiteles: hogy minden nagy mű ugyanis tagadás de egyben a tagadotthoz való viszonyulás is. „…tisztában vagyunk jóvátehetetlen mulasztásainkkal, eszközeink megnyugtató végességével. És hát ennyi. Nem több. Tekintse az olvasó bolond utazásunkat, mint egy tört kagylót a parton, végleges vázlatot a tengerből.”- mondja Mészöly Miklós. Az eszközökről még annyit (és ezt már többször leírtam az utóbbi időben), hogy paradigmaváltásban vagyunk, vált a szakma. Új nyelvhasználat kialakulásának vagyunk tanúi. Új, nyitott szoftverek jelentek meg, (vagy régiek, vagy más területeken használtak új használatban), amelyek a parametrikus geometria lehetőségeire épülnek. És mint ahogyan Feyerabend ezt már évtizedekkel ezelőtt megjósolta, az új nyelv olyan gondolkodást fog életre hívni, amely új lehetőségeket teremt a társadalom számára. Kértem konkrét adatokat a számítógépes használatra, illetve gyártás számítógéppel vezérelt technológiájára, de nem kaptam, úgy ez az írás ennek ismertetésére most nem vállalkozhat, de nem is ez a lényeg, azt hiszem.

Turányi kitűnően helyezi el épületét egy parkterület, és mintegy ellenpontozva azt a MOM-épületek merev tömegei között. Nagyot szól a ház.

Az épületet a T2a építésziroda nevezte a 2009-es Réz az építészetben európai pályázatra.

Share: 

Épület

Tulajdonos: 
XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzata
Átadás éve: 
2009
Ország: 
Magyarország
Irányítószám: 
1123
Város: 
Budapest
Utca, házszám: 
XII. kerület
Térkép: 

Kategóriák

Alkalmazások: 
Homlokzatok
Tető
Épület rendeltetése: 
Sport, kikapcsolodási létesítmény
Rézfelület/ötvözet: 
Előoxidált (barna)
Új/felújítás: 
Új

Építész

Name, office: 
T2.a Architects Ltd.
Address & description: 
Gábor Turányi, Bence Turányi T2.a Architects Ltd Budakeszi ut 91 Budapest H-1021 Hungary

Európai díj

Év: 
2009

További információ

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot, amennyiben többet szeretne megtudni a projektről.

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Pintér Róbert

A weboldal további használatával Ön egyetért a cookie-k használatával. További információért kattintson ide.

Elfogadom